Gyógynövények kislexikon

Nadragulya (Atropa belladonna)

Mérgező
"Hatóanyagait a gyógyszeripar dolgozza fel"

Népies neve: maszlagos nadragulya, álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérgescseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszettfű, ördögfű.

A növény leírása:

A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. Bükkösöket és gyertyánosokat kedvelő, évelő növény. Sötétibolyás, harang alakú virágai vannak. Termése augusztusban érik.

Hogyan gyűjtsük?

 A növény levelét és gyökerét használják gyógyászati célokra. A gyökeret késő ősszel gyűjtik.

Mi van benne?

A levél- és a gyökérdrog egyaránt tartalmaz mérgező hatású alkaloidkeveréket (hioszciamint, szkopolamint, atropint). A levélben találhatók még flavonoidok, cseranyagok és kumarinok is.

Mire jó?

A növényi drogot a gyógyszeripar hasznosítja.

Homeopátiás felhasználása:

A Belladonna gyakran használatos lázcsillapító szer. Hatásos lehet olyan láz esetén, ami hirtelen szökik magasba, vörösek lesznek az orcák vagy a fülek. Hallucinációk (lázban). Lüktető, éles fájdalmak. A feje rendkívül érzékeny a huzatra vagy a hidegre. Sokszor használják gyermekek középfül-gyulladásánál, torokgyulladásnál, skarlátnál.[1]

Hogyan használjuk?

A szemészetben pupillatágító. Tablettákban, injekciókban simaizomgörcs-oldó hatása miatt alkalmazzák. A tiszta atropin mellett a nadragulya tinktúráit, szárított kivonatait gyomorsav túltengés esetén használják az orvosi gyakorlatban. A nadragulyát tartalmazó homeopátiás szerek légúti megbetegedések és fájdalommal járó kórképek kezelésére ajánlottak.

Jó tudni!

Erősen mérgező hatású növény! Az édeskés ízű termések fogyasztása súlyos mérgezést okozhat.

A nadragulya-kivonatot tartalmazó készítmények csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatók.

Csak a gyógyszertárakban kapható szabványosított készítményeket használjuk!
 

Ginkgo biloba (Páfrányfenyő)
Népies neve: ginkó

A növény leírása:

A páfrányfenyők (Ginkgoaceae) családjába tartozik. Lombhullató, kétlaki fa.

A ginkgo az egyik leghosszabb életű fa: ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek, s ráadásul nagyon ősi faj is, egyszikű. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődhetett ki.

Hogyan gyűjtsük?

 A ginkgonak a levelét használják gyógyászati célokra. Levele tavasztól őszig szedhető.

Mi van benne?

A ginkgolevelek flavonoidokat és terpenoidokat tartalmaznak. A fő flavonoid összetevő a kvercetin és a kempferol. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén laktonok) (A, B, C és J) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.

A levélben található még ginkgolsav is, amelynek allergizáló és toxikus hatásai is lehetnek, ezért nem ajánlott teát főzni belőle. A ginkgolsavat a levélből készült kivonat már nem tartalmazza.

Mire jó?

Sokan alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. A ginkgo levelei jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a ginkgo a flavonoidok hatása miatt jó értágító, így biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A kivonat javítja a szellemi teljesítőképességet és koncentráló készséget.

Előszeretettel használják az öregkori elbutulás (demencia) ellen is. A ginkgofát a hagyományos kínai orvoslás és a népi gyógyászat ősidők óta használja. A ginkgo áltermését, "gyümölcsét" a kínaiak csemegeként is fogyasztják.

Hogyan használjuk?

Kivonat: A friss levelekből készült kivonat értágító hatású.

Tabletta: Javítja a vérkeringést.

Tinktúra: Rossz vérkeringés esetén ajánlott.

Jó tudni!

A levélben található ginkgolsav miatt - allergizáló és toxikus hatása is lehet -, nem ajánlott belőle teát főzni.

                                                                                   Forrás: www.hazipatika.hu

Galagonya (Crataegus oxyacantha )
Szíverősítő és nyugtató gyógynövényünk
Népies neve:
gelegenye, fehértövis, Isten gyümölcse, cseregalagonya
A növény leírása:
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Legelők, erdőszélek, cserjések, tövises cserjéje illetve fája, de nevelhető a házi kertben is.

A legfontosabb fajok közé a kétbibéjű galagonya (Crataegus laevigata L) és az egybibéjű galagonya (Crataegus monogyna Jacq.) tartozik.

Hogyan gyűjtsük?
A növény - Crataegi summitas - virágos leveles ágvégét, hajtásvégét használják gyógyászati célra.

A cserje május-júniusban virágzik, termését októberben szedik.

Mi van benne?
A növény tartalmaz flavonoidokat (vitexint, hiperozidot, rutint), aminszármazékokat (feniletilamint, tiramint), proantocianidokat és triterpéneket.

Mire jó?
A galagonyát a "szív gyógynövényének" is nevezik, mert bizonyítottan jó szíverősítő és szívnyugtató. Jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszben élő szívre, javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Teakeveréke értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását. Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire ajánlott galagonyatea és galagonyatartalmú készítmények fogyasztása.

Hogyan használjuk?
Tea: 2 dl forró vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított galagonyalevelet, majd 15 perc elteltével szűrjük le. Naponta 2-3 csésze tea fogyasztása javallott.

Tinktúra: Virágból, levélből, bogyóból készül.

Tabletta: A galagonyából készített tabletta porított virágot, levelet, bogyót tartalmaz.

Fűszerként: A galagonya terméséből gyümölcszseléket és mártásokat lehet készíteni.

Jó tudni!

Gyerekek, várandós és szoptató nők ne használják.

Téves, miszerint a galagonyatea kiváló fogyasztótea, bár kétségkívül ismeretes vízhajtó hatása, de a zsírraktáraktól a tea fogyasztásával nem lehet megszabadulni.

Használata előtt érdemes orvosi kivizsgálást kérni, és tisztázni a betegség súlyosságát.
                                                                    Forrás: http://www.hazipatika.com

Rozmaring -Rozmarinus officinalis-rosmarinus

Népies neve:

antósfű, rozmarin, szagos rozmaring

A növény leírása:

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, mediterrán növény. Hazánkban cserépben nevelhető, fagyérzékeny illatos félcserje. Termesztése esetén homokos, meszes, száraz talajba ültessük, és mérsékelten locsoljuk. Virágzása márciustól májusig tart.Az ókor óta megbecsült növény, de a XVII-XVIII. században vált igazán híressé, mint gyógynövény-csodaszer. A rozmaring népies neve: antosfű. Dél-Európában honos növény, amely nálunk is megterem, akár a kiskertek díszeként, akár cserépedényben nevelve. Latin nevéből adódóan a tenger harmatjának is nevezik.

A nevéből eredően, mediterrán származásánál fogva, a ködös tengerpartok közelében érzi igazán jól magát. Évezredekkel ezelőtt először tartósító hatására figyeltek fel. Ha a húst befedték vele, az tovább elállt.

Paracelsus a rozmaringot saját gyógyításának alapjául tekintette, Ő és kollégái igen nagyra becsülték. Használták: szem-, szív-, májbetegségek és fejfájás gyógyításánál is.

Az arab gyógyítók az emlékezet-, és a beszédkészség javítására, a görögök agyserkentőként használták.

 A temetési szertartásoknak is szimbolikus része volt egy ág rozmaring, hogy a túlélők emlékezzenek az elhunytra. A rozmaringnak kámforos illata és halványkék virága van. A mediterrán tájat kedveli. A XVII-XVIII. században vált igazán híressé, mint gyógynövény, akkoriban csodaszerként árulták. A Magyar Királyné vizének is nevezték, mert alkoholos kivonata Erzsébet királynét kigyógyította a paralízises betegségéből. Akkoriban divatos illatszer is volt. Gyógyhatása miatt napjainkban is fontos helyet foglal el a természetgyógyászatban.

A friss rozmaringot, ha óborban érleljünk, kitűnő szíverősítő italt kapunk, amely kedvezően hat az alacsony vérnyomásra.

A rozmaring egy olyan gyógynövény, amely a konyhánkból, a fűszeres polcról sem hiányozhat és kozmetikumok fontos alapanyaga is. Különböző parfümökben, kölnikben, szappanokban, hajszeszekben /kopaszodásra/, krémekben, dezodorokban, és samponokban használják. Az olasz, a francia, és a spanyol konyha fontos fűszernövénye.

Hatóanyaga: illóolaj, cineol, borneol, csersav, keserűanyag, kevés saponin.

Gyógyhatása: serkenti a vérkeringést, az emésztést, jó hatással van az idegrendszerre, a nőgyógyászati panaszokra, köszvényre, bőrbetegségekre, kopaszságra, étvágyjavító, görcsoldó, immunmerősítő. Illóolaját reuma ellen is használják /bedörzsöléses módszer/.

Tea készítése:
A teafűből egy kávéskanálnyit 2 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk. 5 percig állni hagyjuk, és utána leszűrjük

 Felhasználása:

Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány-, és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára; azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.

Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.

Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.

Gyógyhatása:

Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővízek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.

Orbáncfű (Hypericum perforatum )

 Az orbáncfű a teavirágúak (Theanae) rendjén belül az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozó faj. Európában szinte mindenütt megtalálható a sarkköri és a magashegyi területeket kivéve. Széleskörű előfordulását jó ökológiai tűrőképessége teszi lehetővé. Meleg és fénykedvelő, szárazságtűrő növény. A gyógyászatban általában virágait használják fel. Az optimális betakarítási idő függ attól, hogy mely hatóanyagot tartják a legfontosabbnak. A hipericin és a flavonoidtartalom maximuma a virágzás kezdetén van ezért legtöbbször ilyenkor történik a betakarítás.

 Az orbáncfű drog (drog=szárított növényi részek) számos biológiai aktivitással rendelkező hatóanyagot tartalmaz. Ezen hatóanyagok azonban a tudományos megfigyelések alapján szinergista módon segítik egymás hatását, így nem nagyon tudunk ebből a "hatóanyag-komplexből" kiemelni egyet. A növény virágzó hajtásai naftodiantronokat (hipericin), flavonoidokat (hiperozid, quercetin), floroglucin-származékokat (hiperforin), illóolajat, xantonokat, cserzőanyagokat és fenolkarbonsavakat (kávésav) halmoznak fel.

 Az orbáncfű (Hypericum) a növények egy nemzetségének neve. Az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozik. A családnak ez az egyetlen Kárpát-medencében őshonos nemzetsége. Magyarországon 8 faja található meg.

Gyógyhatásai:

 A közönséges orbáncfű virágjának, magjának főzete vese- és epe betegségek, szív- és ideggyengeség, depresszió kezelésére alkalmas. Gyomor- és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, külső és belső vérzések esetén is javallt. Öblögetőként fogínysorvadás ellen, borogatásként bőrbetegségekre, levelének és virágának őrleménye nehezen gyógyuló sebek esetében használható.

Orbáncfű ellenjavallat:

Orbáncfű fogyasztásának idején a napfénytől tartózkodni kell, mert hólyagos kiütéseket okoz! Meghatározott gyógyszerekkel és bizonyos élelmiszerekkel együtt nem fogyasztható! Kizárólag csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható!

Réti legyezőfű (Filipendula ulmaria)

  A réti legyezőfű népies nevén bajnóca, hazánkban főként az Északi- és Dunántúli-középhegységben, illetve Észak-Dunántúlon található meg a természetben, nyirkos réteken, vizi életközösségekhez közel. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Krémszínű virágai a nyári időszakban nyílnak, ezeket használják fel gyógyászati célra.. Érdekesség, hogy a réti legyzőfűből vonták ki először (1830) a szalicilsavat, melyből néhány évtizeddel később kifejlesztették az acetilszalicilsavat, amely a mai napig használt és világszerte ismert gyógyszer, az aszpirin hatóanyaga.

 Ebből következően a növény jelentősebb hatásai, hogy fájdalomcsillapító, lázcsillapító, illetve gyulladásgátló. A szalicilsav-származékokon kívül növény tartalmaz még flavonoidokat, cserzőanyagokat.

- Magassága: 60-120 cm
- Termőhely: Nap, vagy félárnyék.
- Talaj: Nedves, főleg alkáli talaj. Vadvirágként gyakran nő víz közelében.

- Gondozás: Gyökérosztással szaporítható

Gyűjtési időszak A potpourrikészítésre szánt leveleket virágzás előtt kell leszedni, szárítani. A virágokat szedjük júniusban és augusztusban. Gyógyászati célopkra az egész növényt felakasztva szárítsuk

Gyógyászat:

A levelek és virágok ásványi anyagokban gazdagok, at emésztőrendszerre kedvező hatással vannak, és javítják a májfunkciót.

- Külsőleg
- Belsőleg

A legyezőfű tea segít a gyomor- és nyombélfekély kezelésében, mert csökkenti a gyomorsavképződést. A természetgyógyászok sikeresen alkalmazzák a reuma, köszvény fejfájás, lázzal járó betegségek és az ízületi gyulladás kezelésében. Állítólag a bárányhimlőben és kanyaróban szenvedőknek is segít.

Népies neve:

Szent János kenyere, bajnóca, varjúmogyoró

A növény leírása:

A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. A nyirkos réteken, vízpartokon, vizes élőhelyeken élő, évelő növény. Termése csoportosan álló, csavarodott aszmag csoport.

Hogyan gyűjtsük?

 - Hajtása a kétméteres magasságot is elérheti.

A növény felső virágos leveles részét hasznosítják gyógyászati célokra. Július-augusztus folyamán gyűjtik.

Mi van benne?

Illóolajat (szalicilaldehidet, metilszalicilátot), flavonoidokat (szpirozidot), cserzőanyagokat tartalmaz.

Mire jó?

A növény közismert jó vizelethajtó, vértisztító és lázcsillapító hatásáról. Influenza idején, megfázás esetén gyakran használják izzasztóként, de a népi gyógyászatban alkalmazzák hólyaghurut, vesegyulladás és reuma ellen is.

Hogyan használjuk?

Tea: Csészénként 1-2 teáskanálnyi virágot felöntünk forrásban lévő vízzel, 10 perc után leszűrjük. Napi 2-3 alkalommal fogyasszunk egy csésze teát megfázás esetén. A tea hársfavirággal is kiegészíthető. Izzasztó, vizelethajtó és lázcsillapító hatású.

Jó tudni!

Ne alkalmazzuk szalicilátokkal szembeni túlérzékenység esetén.

Kisgyermekeknél tilos az alkalmazása vírusfertőzések esetén!

Szennyezett, fertőzött vizek mellől ne gyűjtsük a növényt!
 

Homoktövis (Hippophae rhamnoides)

  A homoktövis (Hippophae rhamnoides, Elaeaganceae család) Európában és Ázsiában a hegyvidékekben őshonos 2-4 m magas, napfényt kedvelő, sótűrő lombhullató cserje, igazi pionír növény. Virágai aprók, zöldessárga színűek. Termése narancssárga lédús bogyó, mely C-vitaminban rendkívül gazdag. Tövises ágai ezüstös színűek, pikkelyszerű szőrökkel fedettek. Emiatt a népnyelvben ezüsttövisnek is nevezik. Tibetben, Mongóliában és Kínában több mint egy évezrede használják a homoktövist, mint gyógynövény.

Az 1950-es évektől különféle készítményeit használják a klinikai gyakorlatban égések, sebek, gyulladások, gyomorpanaszok kezelésére Kínában és a korábbi Szovjetunió területén. A homoktövis, mint gyógynövény alkalmas a rák vagy a szívproblémák megelőzésére, köszönhetően jelentős antioxidáns fitonutriens tartalmának. A homoktövis tartalmaz szterolokat, karotinoidokat, tokoferolokat, flavonoidokat, olajokat és szervetlen ásványi anyagokat.

Népies neve:

ezüsttövis, fűztövis, homokfa

A növény leírása:

Az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozik, a tengerpartok homokdűnéin, homoktalajon, folyó- és patakhordalékon növő, kétlaki növény.

A homoktövis sarjtelepes, lombhullató, szélporozta tövises cserje vagy fa. Virágai március-áprilisban nyílnak. Termése narancssárga bogyó.

Hogyan gyűjtsük? 

  Már az ókorban felismerték, hogy a homoktövis bogyója és levele gyógyhatással rendelkezik.
  Hazánkban is őshonos, védett növény a homoktövis, a Duna és a Dráva homoktalaján él.

Vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert védett. Termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (http://www.orszagoszoldhatosag.gov.hu/index.php?akt_menu=78) engedélyével lehetséges.

A homoktövisnek a termését és a levelét és a magból kinyerhető zsírolaját használják gyógyászati célokra. Termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be. Dércsípetten édessé válik az amúgy kesernyés, savanykás gyümölcs.

Mi van benne?

Termése bővelkedik C-vitaminban, de megtalálható benne az A-vitamin is, továbbá tartalmaz almasavat, mannitot, zsíros olajakat, flavonoidokat.

Mire jó?

A homoktövis növeli szervezetünk saját védekezésének hatékonyságát, hámosító és gyulladáscsökkentő hatása miatt segíti a sebgyógyulást, a bőrbetegségek gyógyulását.

Sokan használják meghűléses megbetegedéseknél.

E-vitamin- és esszenciális zsírsavtartalmának köszönhetően jótékony hatással van a száraz, berepedezett bőrre, továbbá véd a káros UV-sugárzástól.

Általános legyengülés, illetve különösen fertőző betegségek és műtétek után jó immunrendszer-erősítő.

A homoktövis nagy C-vitamin-tartalma miatt ideális "téli gyógyszer".

Hogyan használjuk?

Tea: A leveléből készített teát meghűléses megbetegedések esetén alkalmazzák.

Gyümölcsét általában feldolgozva, szirup, lekvár, bor, ivólé, likőr, zselé formájában.

Gyógyszerek és tápszerek készítésére is használják. Kozmetikai készítmények közkedvelt alapanyaga.

Homoktövis-magolaj: Növeli a szervezet ellenálló-képességét. Napjainkban a homoktövis magolaja széles alkalmazást nyert az egészségügyben, mivel gyógyítási és megelőzési céllal egyaránt alkalmazzák belsőleg és külsőleg.

Jó tudni!

A homoktövis-magolajat nem ajánlatos használni akut epehólyag-gyulladásnál és hasnyálmirigy-megbetegedéseknél.

Ne kézzel szedjük, hanem ollóval vágjuk le termését!
 

Levendula (Lavandula angustifolia)

Virágait teljes kinyílás előtt gyűjtik. Teája nyugtató, epeműködést fokozó, gyógyfürdőkben is használják. Illóolaja reuma, gyomor- és bélpanaszok kezelésére, de főként a kozmetikai és illatszeriparban használatos.

A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett félcserje. Virágai kékeslilák vagy mélylilák, a növény felső részén virulnak. Elég csak megfogni őket, és kezünk egész nap illatos marad.

A levendula illata átható, tiszta és üde, egyszerre élénkít és nyugtat. Tartalomanyagai: illóolaj (1-3%), fő összetevői a linalol (20-25%) és linalilacetát (30-40%), cserzőanyagok, rozmaringsav, kumarinok, flavonoidok.

Felhasználása: provance fűszerkeverék, gyros egyik alapfűszere

Gyógyászati felhasználása:

Idegerősítő, ezért alkotórésze olyan nyugtató gyógyteakeverékeknek, melyek még nem erős idegnyugtatók, hanem csak segítenek áthangolni a pozitív működésre. Bazsalikom, rozmaring és szurokfű hozzáadásával fokozni lehet a hatását. Egyszerű vízgőzdesztillációval nyert illóolaja oldja a szélgörcsöket, fertőtleníti a beleket, akadályozza a rothadási és erjedési folyamatokat.

Kutyabenge (Frangula alnus Mill.)

A kutyabengét lángfának, ebsefának is nevezik. Gyógyszerként a tavasszal leszedett kérget használják, amely egyévi tárolás után bevált, drasztikus hashajtó lesz. A kutyabengekéreg a hazai anthrakinon-drog, amely a szennalevéllel mindenben egyenrangú hatású. Európában gyakran fordul elő ligeterdőkben, réteken, utak mentén és sövények között. Sima, szürkésbarna, fényes törzsén feltűnő a sok szürke paraszemölcs (szellőztetőszövet).
Hatóanyagai: a drog anthraglikozidákat, keserűanyagot, csersavat és enzimeket tartalmaz
Hatása:
- Emésztőrendszer: hashajtó, hánytató, epe- és májműködés-serkentő, szélhajtó, javítja a gyomor-bél izmok motilikáját
- A bengekérget hashajtó és kolagóg szerként használják fel. Huzamos fogyasztása nem ajánlott, mert mellékhatásként izgatja a beleket, és székrekedést is okozhat.

A kutyabenge tövistelen, 1-3 méter magas, lazán ágas cserje vagy bokorfa, sima kéreggel, csaknem vízszintesen elálló és ritkásan leveles ágakkal, melyek könnyen törnek. A kéreg fiatal korban zöld, később szürkésbarna, hosszú, keresztben álló szürkésfehér paraszemölcsökkel. A rügyek szőrösek, a rügypikkelyek hiányoznak. A levelek szórt állásúak, széles elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, mintegy 2-7 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, olykor kisebbek. Csúcsuk röviden kihegyezett vagy levágott, szélük ép és gyengén hullámos, rajtuk a levél széle felé erősen előrehajló 7-9 érpár különösen szembetűnik.

A kutyabengét (botanikai neve Frangula alnus Mill.), lángfának, ebsefának is nevezik. Gyógyszerként a tavasszal leszedett kérget használják, amely egyévi tárolás után bevált, drasztikus hashajtó lesz.

Erős méregtelenítés használjuk nyugodtan, de csak akkor ha otthon tudunk maradni, és bőségesen igyunk mellé folyadékot, hogy a gyomorban felhalmózodott bélsarat ki tudja takarítani.

A kutyabengekéreg a hazai anthrakinon-drog, amely a szennalevéllel mindenben egyenrangú hatású. A kutyabenge cserje, ami a bengefélék családjába tartozik (Rhamnaceae), és amely legfeljebb 6 m-re nő meg, és Európában gyakran előfordul ligeterdőkben, égeres sárréteken, utak mentén és sövények között. Feltűnik a különben sima, szürkésbarna, fényes törzsén a sok szürke paraszemölcs (szellőztetőszövet). A jelentéktelen, fehér virágok az elliptikus, ép szélű, fényes, az ágakon átellenesen elhelyezkedő lomblevelek hónaljában állnak. A megtermékenyült virágokból fejlődnek a kezdetben zöld, később piros, majd érett állapotban ibolyakék-kékesfekete csonthéjas bogyók.
 

Figyelem! A gyerekek néha összetévesztik a kutyabenge gyümölcsét a vadcseresznyével, és megeszik. Ez heves, kólikás hasmenést vált ki!

Izsóp (Hyssopus)

Az izsóp (Hyssopus) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Évelő, gyógynövényként és fűszerként is használják. Népies neve izsópfű. A Kárpát-medencében hagyományosan egyetlen faját, a Hyssopus officinalist termesztik, amely a Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos.

Fűszerként:

Kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés ízű fűszernövény. Emésztést segítő hatása miatt számos ország konyhájában használják elsősorban zsíros, nehéz ételek, pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller, petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is kedvelt. Keserű-mentás ízt kölcsönöz a húsoknak, leveseknek, salátáknak. A salátákba elsősorban a virágját, míg a zsíros hal- és húsételek, vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese- és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával együtt gyümölcssalátákba.

Gyógynövényként:

Teája izzadásgátló, gyulladáscsökkentő, megfázás elleni, görcsgátló hatása van.

A levelek és virágok főzetét a tüdő, orrüreg és torok gyulladásos betegségeiben alkalmazzák, és külsőleg zúzódások borogatására a dagadás és elszíneződés megakadályozására. Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, asztmás, hurutos panaszok esetén használjuk, de szélhajtó, gyomorerősítő, izzadást csökkentő hatása is van. Magas vérnyomás esetén ellenjavallt.

Illatszerként:

Az izsóp a kölnivíz alkotórésze is.

Egyéb felhasználása:

A biokertben káposzta közé ültetve magához csalogatja a káposztalepkéket.

Hatóanyagai:

Illóolajok, flavonoidok, cseranyagok, és keserűanyagok (marrubin). Ezenkívül glikozidát, gyantát, cukrot tartalmaz. Jól elzárva tartandó.

Termesztése:

Meleg- és napfényigényes, de szinte bármilyen szerkezetű talajon megterem. Magról vagy tőosztással szaporítják, március-áprilisban, illetve májusban. Nevelhetjük cserépben, balkonládában, vagy akár a konyhaablakban is.

A növény föld feletti részét először a virágzás kezdetén, másodszor szeptemberben vághatjuk.

Aki méheket szeretne kertjébe, ültessen izsópot.
Elmorzsolt leveleinek illata inkább a mentáéra hasonlít, kék virágai sűrű fürtökben lógnak.
Elvirágzott szárait vágjuk vissza, így folyamatosan virágozni fog.
A fűszeres illatú levelek segítik a zsíros ételek emésztését.
Burgonya, zeller, petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás ételek, pecsenyék és egyéb húsételek finom fűszere, ízesítője.
Balkonládában, vagy konyhaablakban is nevelhető.
Fiatal virágzó hajtását gyűjtik. Köhögéscsillapító, izzadást gátló, szélhajtó, étvágyjavító, vérnyomásemelő, asztmás és hörghurutos bántalmakat szüntető hatású. Illóolaját a konzerv-, likőr- és kozmetikai ipar használja.

Kaliforniai mák

A kaliforniai mák, kaliforniai kakukkmák vagy egyszerűen kakukkmák (Eschscholzia californica) őshazájában, az Egyesült Államokban egynyári, Európában pedig egynyári vagy kétnyári, 40-50 cm magasra növő növény. Fekvő, majd felegyenesedő szárait finoman szeldelt, kékeszöld színű levelek borítják. Száranként egy hosszú, megnyúlt virága van. Sziromlevelei sárgák vagy narancssárgák, csészelevelei süvegszerűen összenőttek. Toktermése sokmagvú.

Gyógyhatása:

A növény alkaloidjai (kalifornidin, eszkolzin, protopin, allokriptopin) görcsoldó és enyhe fájdalomcsillapító hatásúak; a szárított virágos hajtásrészekből előállított gyógykészítmény segíti a gyorsabb elalvást és nyugodt alvást biztosít.

Felhasználása:

Belsőleg alkalmazva az alvászavarokat, különösen az elalvási nehézségeket enyhíti, és a túlterheltség okozta feszültség oldását segíti. Önmagában vagy macskagyökérrel, golgotavirággal és citromfűvel együtt használják. Nyugtató hatása mellett a gyermekek ágybavizelése ellen is hatásos.

Az előírt adagolás betartása esetén mindeddig nem jelentkeztek nem várt, káros mellékhatások.

Leveleit az indiánok megfőzték, vagy forró köveken szárították. Föld feletti részeiből nyugtatót készítettek, amelyet főként fogfájás ellen használtak. Hatóanyagai segítik a vér O2-felvételét, és serkentik az A-vitamin felszívódását. Ny-Európában gyermekeknek túl mozgékonyság, álmatlanság, makacs köhögés ellen adják, de felnőtteknek is készítenek belőle altatót.

Diófa (juglans regia)

A növény leírása:

A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió.

Mi van benne?

A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.

Mire jó?

Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott.

Belsőleg csak a népgyógyászat használja elvétve. A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.

A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják.

Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

Gyűjtés:
- júniusban friss levelek
- június közepe zöld dió
- a zöld dió burkát közvetlenül érés előtt mielőtt megbarnul

Hasznos:
-a diólevélből főtt tea székrekedés ellen étvágytalanság,
- vértisztító
- fürdővízbe keverve: görvélykór, angolkór, csontszú, csontritkulás, gennyes körömgyulladás
- lemosás a zöld dió leveleével: tejkiütés, fejkoszmó, rüh, pattanás, gennyes kiütés, lábizzadás, fehér folyás, fejtetvességm hajhullás
- öblögetés: szájpenész, fogínygyulladás torokgyulladás, a gége megbetegedése
- erősebb diólevél főzet gyógyítja a fagydaganatot
- Szent iván előtt ,tehát június közepén szedett zöld diónak nem csontos a héja ebből esszencia készíthető: elősegíti a máj, a gyomor és belek normális működését. Csökkenti a trombózis képződést

Felhasználási módok:
Tea: 1 púpozott teáskanál apróa vágott diólevelet 1/4 liter forró vízzel leöntünk., rövid idei állni hagyjuk
 

Lemosás fürdő: teljes fürdőhöz 100g lemosáshoz egy púpozott teáskanál összeaprított levelet teszünk. Koncentrált főzethez dupla mennyiséget használunk
 

Dióesszencia: kb 20 db négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy befőttes üveget, leöntjük, 1 liter gabonapálinkávaql, úgy, hogy 2-3 újnyira ellepje. Az üveget jól lezárva meleg helyen tartjuk 2-4 hétig. Szükség szerint egy-egy teáskanállal figyasztunk belőle
 

Diólikör: készítéskor a dióesszenciába 2-3 szegfűszeget, 1 fahéjat, egy kis darab vaniliát, egy fél narancs héját keverünk. A leszűrt eszenciához cukorsziropot adunk, amit 1/4 liter vízben felfőztünk majd lehűtöttünk.

Rukkola ( borsmustár)

Az olasz konyha nélkülözhetetlen összetevője a ruccola.

Latin neve Eruca sativa. Egyetlen ismert rokona a vad borsmustár az Eruca silvatica. A ruccola íze erőteljes, szerintem először fogyasztva kissé a gumira emlékeztető. Legtöbbször salátákban használják, de fontos alkotóeleme sajtoknak, pizzáknak, és túrófajtáknal is. A ruccolának a leveleit használják gyógynövényként: vértisztító, tonizáló, étvágyjavító hatásúak.

Kétéves, de fagyérzékeny aprócska növény. Gyorsan nő, a termőhellyel nincsenek különösebb igényei, bár a homokos, meszes, enyhén száraz talajt kedveli legjobban. Szereti a napos, meleg helyeket.

A Földközi-tenger országaiban őshonos fűszernövény. Az antik korban nemcsak, mint gyógy- és fűszernövényt tartották számon, hanem, mint titkos ajzószert. A magyar nyelvben még nem annyira honosodott meg, melyet mi sem mutat jobban, mint hogy a helyesírása még nem egységes. Többféle írásmóddal is találkozhatunk: rucola, rukkola, rukola, ruccola. A napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő rucola sikerrel képviseli magát a magyar háziasszonyok konyhájában, változatosságot garantálva a saláták világában.

Konyhai felhasználását illetően a legkedveltebb salátákban; már néhány rukkolalevél egészen új ízt adhat egy már megszokott salátának. Karakteresebbé tehetünk vele pizzákat, rizottókat, leveseket is. Sokan szendvicseket is díszítenek vele. Markáns íze miatt az első próbálkozáskor csupán csak kis mennyiségben javallt - hirtelen túlzásba vitt felhasználása örökre kedvünk szegheti.

Aloe Vera – a csodanövény

Az Aloe Vera a Lilliomvirágúak rendjébe és az Aloe félék családjába tartozó évelő növény. Régóta ismert külső és belső gyógyító ereje. Először kb. i.e. 1500 évvel említik, mint sikeresen alkalmazott gyógynövényt. Eredeti hazája Afrika. Húsos levelei akár 50cm-re is megnőhetnek. Leveleinek különböző részeit különböző célokra használják fel.

Az Aloe vera évelő növény, virágai sárgák. Húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága 120 cm lehet. Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe vera-t leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik.

A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet). A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. (Utóbbi nem azonos az Aloe barbadensis Mill. nevű fajjal).Számtalan betegségre, bőrbetegségre, emésztőszervi problémára alkalmazható. 240féle növényi hatóanyaggal rendelkezik.

Hatásai:

Sejtregeneráló, sejtmegújító, immunrendszer erősítő, tisztító, méregtelenítő, tápláló, fertőtlenítő, idegnyugtató, fájdalom csillapító.
Ötször gyorsabban szívódik be a bőrbe mint a víz és eljut az összes bőrréteghez. Megtalálható benne majdnem az összes vitamin, gazdag ásványi anyagokban, aminosavakban és enzimekben.

Alkalmazása:

Alkalmazhatjuk külsőleg sebekre, allergiás problémákra, kiütésekre, csípésekre, égési sebekre, bőrelváltozásokra. Csillapítja a vérzést, csökkenti a fájdalmat és a viszketést, fertőtleníti a sebeket, csökkenti a gyulladást, gyógyítja a herpeszt.

Belsőleg ható termékeknél az aloe géljét használják fel, pl. gyümölcslevekben, ásványvizekben vagy 100%-os aloe üdítőben, ezen kívül létezik aloés kapszula is.
Magas vitamin és ásványi anyag tartalma erősíti az immunrendszert, jó hatása van a gyomorra, és a keringésre, csökkenti a gyomorsav termelődését. Remek táplálék kiegészítő.

- Az Aloe latex, aloin tartalmú cellulóz bőrszövetben van esetenként súlyos hasmenést vagy görcsöt is okozhat.
- Az Aloe latex sárga színű, szúrós szagú, nyúlós állagú anyag, amely az alatta levő áttetsző gélről lemosható, a legtöbb táplálék-kiegészítőben nem fordul elő.
- Terhes nők esetén az aloe latex alkalmazása kerülendő, mert méhösszehúzódást, vetélést vagy koraszülést okozhat.
- Az aloe latex nem javasolt emésztő-szervrendszeri megbetegedések, bélelzáródás, vagy nem tisztázott eredetű hasi fájdalom esetén.

Az Aloe Vera saját otthonunkban:

Az Aloe vera kis igényű, szerény növény, melyet probléma nélkül nevelhetünk magunk is. Így szükség esetén mindig van kéznél egy friss levél, mellyel a bőr leégése vagy sérülése esetén elsősegélyt nyújthatunk. Ahhoz azonban, hogy a gyógynövény hatóanyagai beérjenek, legalább ötéves kort kell elérnie.

Igényei:

Trópusi vidékeken honos növény, a mi éghajlatunkon nem télálló. A legalacsonyabb hőmérséklet, amit még károsodás nélkül elvisel 5 °C. Fényigényes növény, nyáron szabadban tartható ám nem ajánlatos tűző napra kitenni, mert a levél üde zöld színe megbarnul. Ezért nyáron, ha kint szeretnénk tartani, inkább félárnyékos helyre tegyük, vagy olyan fa alá, ahol szűrt napfényt kaphat. Nagyon jó vízgazdálkodású talajt kíván, ami azt jelenti, hogy a talaj szerkezete laza, levegős jó vízáteresztő képességű, öntözés után nem tocsog, hanem a felesleges vizet átengedi. A növényünk alatt ne álljon tálkában a víz, a cserépen átfolyó vizet feltétlenül öntsük ki a tálból vagy kaspóból!

Szabadban tartva rendszeresen, de ne túl gyakran öntözzük. Azt hogy pontosan hány naponként adjunk vizet a növényünknek, nem lehet szabályba foglalni. figyeljük a földjét, hogy ne legyen állandóan nedves, viszont ha a földje elválik a cserép oldalától akkor itt az ideje az öntözésnek! Maga a növény is "árulkodik" arról, ha kevés neki a víz: a leveleinek a tapintása nem kemény, ruganyos, hanem puha és benyomható a levélszövet.

Természetesen, akinek nincs módja nyáron szabadba tenni a növényt, ne csüggedjen el, egy világos szobában szintén szép nagyot tud nőni egy nyár alatt. Ha déli szobába tesszük, ne tegyük nyáron az ablak közvetlen közelébe, mert az üvegen áthatoló napsugaraktól ugyanúgy megbarnulnak a levelek, mintha kint hagynánk az udvaron, a napon. E sorok írójának az a tapasztalata, hogy nem csak dísznövényként, hanem gyógyszernövényként tartva szerencsésebb a lakásban hagyni nyáron, mert jobban használhatók a levelek gyógyításra, sebkezelésre.

A téli tartása:

Télen van a növény nyugalmi időszaka, ekkor világos és lehetőleg viszonylag alacsonyabb hőmérsékletű helyre tegyük. 16-18 °C a legideálisabb. Ám ha a lakásunkban melegebb van, akkor feltétlenül világos ablak közelébe helyezzük a növényünket, mert a sötét meleg helyen a levél szövetei megnyúlnak, világoszöld gyenge hajtásokat fog hozni. Ha párás a lakás, akkor nagyon ritkán; 2-3 hetenként elég öntözni. A szárazabb klímájú lakásokban sem kell 10-15 napnál gyakrabban öntözni télen. Télen is vigyázzunk a pangó vízre, mert a gyökerek nem kapnak levegőt a vizes talajban.

Házi szaporítása:

A növények már fiatal korban jól sarjadnak, a sarjak leválasztásával azonban érdemes várni addig, amíg a szaporulat mérete eléri a 10-15 cm-t. Ekkor borítsuk ki a cserépből a növényt, óvatosan szedjük le a földet a gyökeréről és keressük meg a sarj eredési helyét. Éles késsel válasszuk le az anyatőről és megfelelő laza, nem túl kötött és szellős talajba ültessük el a növényeinket. Természetesen nem kell feltétlenül leválasztani a sarjakat az anyatőről, hiszen egy csoportban is szép díszei a lakásnak. Viszont ekkor arra ügyeljünk, hogy elég széles cserepet válasszunk a növényünknek! Általában elmondható, hogy nem nevel nagy gyökérzetet, nincs szükség mély ún. pálmacserépre az átültetéskor, inkább tálszerű; nagy átmérőjű laposabb edényt válasszunk neki. Ne sajnáljuk jó földbe ültetni, a kertben szedett föld nem valószínű, hogy jó lesz neki. A boltban vásárolt földek közül olyat válasszunk, aminek laza a szerkezete, és egy kis finom sódert keverjünk a tőzeges földhöz, mert akkor nem fog összetömörödni a gyökerénél a talaj.

Forrás részben: Aloe Vera Centrum Bt

Édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.)

Már az ókorban ismerték és nemcsak gyógyszerként, hanem fűszerként is használták mediterrán népek, kínaiak és indiaiak. Az ősi Kínában, Indiában kígyómarás elleni szerként is alkalmazták. Elsősorban a Földközi-tenger mentén honos, de sok országban, így nálunk is termesztik.
Hatóanyagai: karvon (illóolaj), zsíros olaj, fehérje, csersav

Hatásai:
- Emésztőrendszer: görcsoldó, szélhajtó, emésztést serkentő, étvágyjavító.
- Húgyutak: vízhajtó, görcsoldó.
- Légutak: köhögés- és görcscsillapító.
- Antibiotikus az emésztőtraktusban és a húgyutakban.

Az édeskömény (Foeniculum vulgar) az egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. A gyógyhatást a termés szolgáltatja, ami külalakra nagyon hasonlít a kapormaghoz, csak annál nagyobb, íze fűszeres, kissé csípős. Hatóanyaga az illóolaj, aminek fő komponense az édes ízű transz-anetol (50-70%), továbbá a kesernyés, kámforos ízű alfa-fenchon (50%). Tartalmaz még ánizsaldehidet is, melynek köszönhetően az édeskömény illata igen hasonló az ánizséhoz.

Alkalmazása gyomor- és bélgörcsöknél puffadás- és erjedésgátló, légúti hurutoknál pedig köptető és nyálkaoldó. Gyakran adják együtt hashajtó hatású készítményekkel, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket. Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. A legújabb kutatások kiderítették, hogy női hormonaktivitású hatása is van, ami enyhítheti a klimax tüneteit.

Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal a menstruáció ideje előtt kezdjük el alkalmazni az édeskömény teáját, minden nap rendszerese fogyasztva azt. Megemlíteném a napjainkban szinte népbetegségnek számító puffadásos panaszokat is. Már-már természetesnek vesszük, ha étkezés után vagy egész nap fel vagyunk fúvódva. A megoldás pedig rendkívűl egyszerű, csak egy kis odafigyelésre van szükségünk, hogy milyen ételt mivel keverünk össze. És természetesen időt is kell szánnunk az evésre. Az első és legfontosabb szabály, hogy meg kell tanulnunk rágni. A mai, civilizált ember szinte egészben, alig megrágva nyeli le a falatot, pedig azt jól megrágva, nyállal elvegyítve kell lenyelni, mivel az emésztés már a szájban elkezdődik. A rosszul megrágott ételt a gyomornak nehéz megemésztenie, ami puffadáshoz vezethet.

A második fontos szabály a különböző tartalmú ételek keverésének elkerülése.
A keményítőt tartalmazó és a savtartalmú élelmiszereket nem szabad egy étkezésen belül fogyasztani, így például a gyümölcs és a kenyérfélék között legalább egy órának kell eltelnie. A gyümölcsöt együk meg először, mivel ez gyorsan távozik a gyomorból, és csak azután a keményítőt tartalmazó ételeket (pl.: burgonya, babfélék).
A keményítőtartalmú ételek emésztéséhez lúgos vagy semleges környezetre van szükség, ezért azokhoz nagyon jól illenek a zöldségfélék. Egy étkezés során kerülni kell az eltérő fehérjefajtájú vegyítéseket is (szója-tojás, szója-sajt, tejtermék-gyümölcs).

Egy táplálkozáson belül csak egy magas fehérjetartalmú élelmiszert szabad fogyasztani, mivel a különböző fehérjék emésztéséhez más-más mennyiségű sav szükséges. Rothadást okoz tehát a szója, a tojás, a gomba, a tejtejtermékek és a növényi fehérjék együttes fogyasztása. A fehérjéket és a magas savtartalmú ételeket is külön célszerű fogyasztani.

A citromlé, az ecet és más savak csökkentik a sósav kiválasztását, ami tökéletlen fehérjeemésztéshez vezet. A gyümölcsöket nem szabad sem egymással, sem más ételekkel összekeverni. Kétféle gyümölcs elfogyasztása között legalább egy órának el kell telnie. Természetesen az érzékeny emésztőrendszerű embereknek fokozottan oda kell figyelniük a táplálkozásukra, de aki helyesen állítja össze az étrendjét, annak minden emésztési problémája megszűnik.

A tea elkészítése: 1 teáskanálnyi mennyiséget 15 percig főzzünk 2 dl vízben, majd ízesítés nélkül fogyasszuk étkezés előtt 20-30 perccel.
Édesköményolaj: 1 kg olajat 20 kg szárított magból állítanak elő. Belsőleg étvágygerjesztő, emésztésjavító, vizelethajtó, szabályos menstruációt elősegítő, tejképző, hashajtó, féregűző, baktérium-elleneshatású.
Érdemes rendszeresen fogyasztani 1-2 cseppet 1 dl vízben elkeverve emésztési zavarok, megfázás, székrekedés, köszvény, tüdőbetegségek és bélféreg esetén.
Külsőleg torokgyulladás kezelésére (toroköblögetés), zsíros és tisztátalan bőr kezelésére, szembetegségeknél borogatásként, puffadás és gyomorgörcs esetén bedörzsölőszerként alkalmazható. Az édeskömény olaja megkönnyíti az érzelmek rendbe szedését, feldolgozását, és egyensúlyban tartását. Segít a biztonságérzet megszerzésében és megtartásában, oldja a magányosságérzet okozta fásultságot. "Szeretnélek megvígasztalni" - ezt sugallja a gyógyító erejű édeskömény.
Forrás részben: Pogány Frida Megjelent a Manifesztum 3. számában.

Koriandertermés (Coriandrifructus)

A hatóanyagot a koriander, az ernyősök családjába tartozó növény érett, szárított termése szolgáltatja. Népies neve a beléndfű, cigánypetrezselyem, koriandrom, zergefű, kínai fodrospetrezselyem.
Tartalomanyaga: főleg illóolaj (0,4-1%), melynek főkomponense a D-linalool (60-70%), alfa-pinén, limonén. Ezenkívül kumarinok, fehérjék, zsíros olajok, cukrok, C vitamin.
Egynyári növény, nem válogatós, igénytelen talajban is bő a termése, kis munkaigényű.

Növekedése alatt a hatvan, hetven centimétert is elérheti, általában augusztus, szeptember környékén aratják. Már ősidők óta használt fűszernövény, melyet a Biblia és a körülbelül ötezer évvel ezelőtti "Ebers"-féle papirusztekercsek is megemlítenek. A Közel-Keletről származik, de manapság már hazánkban is termesztik. Az egész világon közkedvelt fűszer, melyet káposztafélék, szószok, uborka és paprika eltevésénél is használnak.

Puffadásgátló, szélhajtó, emésztést elősegítő, valamint vértisztító teakeverékek alkotórésze. Fokozza a gyomornedv-elválasztást, ezzel étvágyat csinál, és puffadás esetén enyhe görcsoldó hatása is ismert. Igen értékes a koriander illóolaja, melyet vízgőzös lepárlással nyernek, miáltal fölpattannak az apró magvak, és kinyerik a növény színtelen, vagy halványsárga, friss, édeskés illatú olaját. A levélből is nyerhető illóolaj, bár illata enyhébb, hatása viszont erősebb.
 

Az óegyiptomiak már háromezer éve foglalkoznak a koriander termesztésével, és a boldogság fűszerének tartották, mert szerelmi serkentőnek is bevált. Az elhunyt fáraók mellé is elhelyezték, hogyha szükség lenne rá a túlvilágon, ne legyen hiány belőle. A rómaiak és a görögök boruk ízesítésére használták, a kínaiak halhatatlanságot elősegítő erőt tulajdonítottak neki, a zsidók a húsvéti szertartáson alkalmazták. Állítólag lényeges alkotóeleme volt a szerelmi bájitaloknak.

Az indiaiak gyakran alkalmazták a szülés megkönnyítésére, valamint, ha valakit bélgörcs, székrekedés kínzott. A nők szintén gyakran használták, mert úgy hitték, hogy a koriander által könnyebben megfogannak. Angliában kandiscukorral bevont koriandermagot rágcsáltak étkezés után, hogy csökkentsék a puffadást. Likőröket is ízesítettek vele, valamint pipadohányokat is. A legtöbb fűszerhez hasonlóan a koriander is kedvezően hat az emésztésre, emésztést elősegítő hatása jól ismert, segít a hasmenésnél, székrekedésnél, puffadásnál, hányingernél. Megszüntetheti a kóros étvágytalanságot, a keleti orvosok pedig vérhas esetén gyógyítottak vele. Ha étkezés után rágcsálunk koriandermagot, az megállíthatja a csuklást.
Vérkeringést serkentő hatása kiváló, ezért előszeretettel alkalmazzák köszvénynél, reumánál, fájó ízületeknél. Nagyon jó görcsoldó hatása van, ezért segít a légzés szabályozásában és a fájdalomcsillapításnál. Remek méregtelenítő, segít eltávozni a lerakódott méreganyagoknak. Serkenti az egész test működését, növeli az alacsony energiaszintet. Európai orvosok gyakran kezelik vele a migrének egyes fajtáit, és mivel ösztönzi a mirigyrendszer működését, ezáltal az ösztrogéntermelést, nőknél segíthet a menstruáció rendszerességében, valamint a klimax idején csökkenti a kellemetlen fizikai tüneteket.

Használják szépségápolásban, mivel fokozza a vérkeringést, jó hatású az anyagcsere miatti bőrproblémák, és a narancsbőr kezelésénél. Serkenti a központi idegrendszert úgy, hogy közben ellazítja és lecsendesíti az érzelmeket, elmulasztja a szorongást, a feszültséget. Segít nagy traumáknál, megrázkódtatásnál. Kiegyensúlyozza a női hormonháztartást, jó hatással van az impotenciára.
 

Összefoglalva tehát: a koriander enyhíti a fájdalmakat, az izomgörcsöket, az ízületi gyulladásokat. Serkenti az emésztést, a központi idegrendszer működését, étvágyjavító, puffadásgátló, szélhajtó. Vérkeringés-fokozó, és segít rendezni a havi menstruációt is. Éppen ezért várandós kismamáknál tilos alkalmazni a korianderolajat!!! Túlérzékenységnél allergiás reakciót válthat ki a bőrön.
A magot tea formájában alkalmazzák, két teáskanálnyi mennyiséget fél-egy dl forrásban lévő vízzel öntsünk le, tíz-tizenöt percig áztassuk, szűrjük, majd melegen háromszor egy csészével, édesítés nélkül, az étkezések között fogyasszuk.
Forrás részben: Pogány Frida Megjelent a Manifesztum 13. számában.
 

Körömvirág (Calendula officinalis)

Népies neve: gyűrűvirág, kenyérbélvirág, orvosi körömvirág
A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik, egyéves kerti növény. Dél- és Kelet-Európából származik.
A virágzás kezdetén nyílásukban szedik fészkes virágzatát, de ennél értékesebbek a fészekből kiszedett nyelves karima- vagy sugárvirágok. Nyáron június-július hónapban gyűjtik.
A körömvirág illóolajat (mentont, izomentont, karvont, terpinént), karotinoidokat, flavonoidokat, szaponinokat, szabad triterpéneket (faradiolt, taraxaszterolt), poliszacharidokat tartalmaz.
A körömvirágról tudományosan bebizonyították, hogy kiválóan alkalmazható epehólyag-gyulladás ellen, jó görcsoldó és fertőtlenítőszer. Belsőleg gyomor- és hólyaghurut kezelésére használják.
Külsőleg használják visszérgyulladás, felfekvés, lábszárfekély, nyálkahártya gyulladások, ekcémák, sebek, egyéb bőrproblémák, méhcsípések esetén. E jótékony tulajdonságát használja ki a kozmetikai ipar, mely előszeretettel hasznosítja krémek, kenőcsök alapanyagaként.
Bőrkiütések és napégés okozta fájdalmak enyhítésére szintén ajánlják.
Szoptatós anyukák mellbimbója gyakran begyullad, de körömvirágkrém használatával jól kezelhető a gyulladt állapot.

Hogyan használjuk?

Tea: Tegyünk 1 csészébe 1 teáskanálnyi szárított körömvirágot, forrázzuk le, majd 10 perc elteltével szűrjük le. Naponta 3 csésze tea fogyasztása ajánlott. Lehűtve gargarizálásra is alkalmas. A teát általában epebántalmak, gyomorgörcsök esetén fogyasszuk.
Kenőcs: Két maréknyi friss körömvirágot dörzsöljünk szét, és vízfürdő felett keverjük el 50 gramm vajjal, hagyjuk állni negyedórán át, majd mullkendőn nyomjuk át. Ha kihűlt, tegyük tiszta üvegbe, és hűtőszekrényben tároljuk. Bőrkiütésekre és napégés okozta fájdalmakra ajánlott.
Borogatás: Forrázzunk le 1 csésze forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított körömvirágot, majd 10 perc után szűrjük le. Borogassuk vele a sérült felületet. Naponta 2-3 kezelés ajánlott.
Fűszerként: Az ételeknek sárgás színt és enyhén csípős ízt ad. Virágszirmait használhatjuk rizs, hal, húsleves ízesítéséhez. 

Kecskeruta (Galega officinalis)
A hüvelyesek közé tartozó, nedves talajon élő növényből készült tea a népi gyógyászati tapasztalatok szerint fokozza a tejelválasztást, ezenkívül vércukorszint-csökkentő teakeverékek alkotórészeként is használják.

A kecskerutát belsőleg emésztési zavarok kezelésében, valamint a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működésének serkentésére használják. Vízhajtó, enyhébb lefolyású cukorbetegség esetén vércukorszint-csökkentő hatását használják ki. A kecskeruta kivonata kedvező hatást gyakorol a tejelválasztásra és izzasztó hatású. Hollandiában a tehenek tejhozamának fokozására a takarmányhoz kecskerutát adagolnak. Külsőleg kozmetikai készítményként mellápolásra használják.
 

Hatóanyagai: 0,1-0,6% flavonoid, cserzőanyagok és szaponinok
Hatásai:
- Húgyutak: enyhe vizelethajtó, ödémacsökkentő
- Anyagcsere: vércukorszint-csökkentő és izzasztó
- Mell: tejelválasztást fokozó.

Javasolt alkalmazása:
A gyógynövény alkalmazása azon PCOS betegeknél javasolt, akiknél a betegséget vélhetõen inzulin rezisztencia okozza, mivel ezeknél a betegeknél várható, hogy az inzulin érzékenység fokozása a PCOS tünetek enyhülését eredményezi.

Ellenjavallat:
A gyógynövénynek ismert mellékhatása nincs, fogyasztása biztonságos. A népi gyógyászatban a növényt szoptatás alatt a tejtermelés fokozására is ajánlják.

Napi adagja:
A gyógynövényt leforrázva a belõle készített tea kihûlés után fogyasztandó, napi 2-4 csészével, lehetõleg egyenletesen elosztva, étkezés elõtt.

Beszerezhetõ:
Gyógynövény boltokban, bio-boltokban nem filteres gyógytea formájában megtalálható.
 

Kamilla (Chamomillae anthodium)
 

Az ókori egyiptomiak Ré napistennek ajánlották föl a kamillát, bőrüket gyakran dörzsölték be vele, mert csillapította a fájdalmat, a lázat, és oldotta az izomfájdalmat és -görcsöket.
A gyógynövényt a fészkesek családjába tartozó növény szárított fészekvirágzata adja. Illóolajuk alapján háromfajta kamilla használatos: a római, a germán és a marokkói kamilla. A germán kamilla illóolaja kékes színű, a római kamilláé jellegzetesen édeskés, a marokkói kamilláé pikáns, kicsit bazsalikomos.
 

A népgyógyászatban főleg gyulladáscsökkentésre, gyomorégés, gyomorrontás, hasmenés, vizelési zavarok esetén, görcsoldásra, szélhajtásra, lázcsillapításra és sebgyógyításra használták. De fejfájást, vesebetegségeket, máj- és húgyhólyagproblémákat is gyógyítottak vele. Továbbá elősegíti az esti alvást, remek antibakteriális és baktériumtoxin-gátló hatású.
 

Hatóanyagai: fő hatóanyaga erélyes gyulladáscsökkentő illóolaj, ami főleg a sötétkék kamazulénból (15%-ig) áll, továbbá flavonoidokat, kumarinokat, aromás karbonsavakat és poliszacharidokat tartalmaz.
Hatása:
- Emésztőrendszer: gyulladáscsökkentő, görcsoldó, bélfertőtlenítő, jó szájüreg-, fogíny- és torokgyulladásnál is
- Légutak: nátha, fülfájás, láz
- Bőr: a sebek fertőzését megelőzi, gyorsítja a hámosodást, a gyógyulási folyamatot, csökkenti a bőr szárazságát, viszketését, gyulladását, növeli a szövetek rugalmasságát. Fényesíti a hajat, nyugtatja a fejbőrt
- Immunrendszer: aktiválja az immunrendszert, mert serkenti a B-lymphocyták és makrofágok falóaktivitását
- Szem: por és allergia okozta szemgyulladásoknál is segít
- Idegrendszer: nyugtat, oldja a stresszt, mérsékeli a depressziót, az álmatlanságot, a feszültséget. Segít az elengedésben, jótékonyan hat a hiperaktív gyerekeknél is. Eloszlatja a szorongást, mérsékeli az aggódást, idegességet, túlérzékenységet
- Menses: rendszertelen havivérzés beállítására, vagy a periódus sűrítésére, a görcsök enyhítésére, a klimax tüneteinek csökkentésére, hüvelygyulladás enyhítésére is alkalmas.

Gyulladt bőrfelületre, nehezen gyógyuló sebekre, illatmentes, színmentes kenőcsbe annyi kamillaolajat cseppentsünk, hogy éppen csak látható legyen a kékes szín. Vastagbél túlérzékenységénél fellépő fájdalmak esetén háromhárom-három csepp kamilla, borsmenta, levendula olajat három evőkanál mandulaolajba elkeverünk, majd az óramutató irányában hastáji masszázst végzünk. Ízületi fájdalmaknál (térd, váll, boka, könyök) három csepp kamillaolajjal átitatott borogatást teszünk a fájó részre, két-három óránként cseréljük.
Jól párosítható geránium, rózsa, narancsvirág, majoranna, ilang-ilang olajjal.
Ellenjavallt: kamillaérzékenység esetén. Túladagolása hányást okozhat.

Kakukkfű (Thymus serpylium)
 

Termőhely: a dombvidékitől egészen az alhavasi övig mezsgyéken, köves lejtőkön, gyepekben, ritkás erdeifenyvesekben, sziklákon fordul elő. A száraz, bázisokban gazdag, de mészben, finomföldben szegény, semleges kémhatású homoktalajokon él. E gyűjtőfaj alakjainak pontos elterjedése nincs még feltárva
A kakukkfűből készült illóolaj antibakteriális hatású, serkenti az emésztést, elmulasztja a torokfájást és a könnyű náthát, emellett biztosítja a mély alvást is. Ha gőzfürdőt készítünk belőle az arcunk számára, gyorsan kitisztítja a pórusainkat, és megelőzhetjük vele a torok- és melléküreg-gyulladásokat.
Két fajtáját különböztetjük meg: a szárazabb, füves részeken előforduló vadkakukkfüvet, illetve a kertekben, gazdaságokban termesztett kerti kakukkfüvet. Már az ókori egyiptomiak és görögök is ismerték és előszeretettel használták.

Termesztése: Az igen apró magvait februárban a lakásban tejfölös pohárban, melegágyi ablak, vagy fólia alatt vessük el. A későbbi vetést már szabadágyba vessük. Magját a tömör talaj felszínre vessük, majd finom földdel takarjuk be, és óvatosan öntözzük. Kelés után 5-6 hétre kapunk kiültethető palántákat. A 6-8 cm nagyságú palántákból 4-5 darabot csokrosan ültessünk, ezekből fejlődnek szép bokrok. Nagyobb területre a kakukkfüvet 40x20 cm-re telepítsük. A májusi ültetés augusztusban virágzik, a következő évben teljes nagyságúra fejlődik, s kétszer lehet betakarítani.

Termesztése: A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló vagy fagytűrő. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gram magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük.

Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.

A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől aromaőrző csomagolásban tároljuk.

Felhasználása: Vágva és morzsolva forgalmazzák.

Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak.

 Leggyakoribb alkalmazásai: - Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta,  burgonyafőzelékben,
  - salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
  - sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
  - vadas ételekhez,
  - töltött káposzta,
  - véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek,
  - halételek,
  - körözöttek,
  - növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.

 Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Használja a konzervipar is. A bouquet garni fűszerkeverék meghatározó alapanyaga. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye.

Gyógyhatása: Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.
 

Hátrsvirág (Tilia cordata v. parvifolia)
 

Az illatos hársfavirágot hatóanyag-tartalmuk szempontjából orvosi és ipari felhasználású fajtákra osztják.
A meghűléses megbetegedések megelőzésére alkalmas szerek közé soroljuk. A hársfatea köhögés ellen is jól bevált. A hivatalos orvostudomány a hársfateát a megfázásos betegségeket kísérő köhögési inger csillapítására, valamint lázas betegségeknél izzasztószerként ajánlja.
Hatóanyagai: flavonoidokat, nyálkaanyagokat, cseranyagot és illóolajat tartalmaz
Hatásai:
- Légúti hatás: köhögéscsillapító, torokgyulladást csökkentő,
- Idegrendszeri hatás: feszültségoldó, nyugtató
- Bőrre gyakorolt hatás: izzasztó, bőrtisztító
- Emésztőrendszeri hatás: rossz szagú széklet, bélbántalmak és hasmenés esetén igen jó hatású. A vastagbél görcsös állapotánál is segít a hársfatea.

Virágzata izzasztó, köhögéscsillapító hatású illóolajat, nyálkaanyagokat tartalmaz. A belőle forrázással készített tea megfázás, meghűlés, légúti panaszok esetén fogyasztandó, télen melegítő hatású. Gyógyító hatását növeli, ha a hársfateát mézzel ízesítjük. Gyógytea alapanyagnak csak 2 faj, a kis levelű, és a nagylevelű hársfa alkalmas. Ha kertünkbe, vagy a ház elé hársfát szándékozunk telepíteni, e két fajt részesítsük előnyben. A két fajt legkönnyebben leveléről lehet megkülönböztetni. A kis levelű hársleveleinek fonákán, az érzugokban vöröses szőrpamacsok, a nagy levelűn fehéres szőrpamacsok találhatók. A kislevelű hárs 20-25 méter magas, viszonylag igénytelen, szárazság és árnyéktűrő faj, a legzamatosabb hársmézet és a legjobb tea alapanyagot szolgáltatja. Hátránya, hogy viszonylag lassú növésű.

A nagylevelű hárs 30-40 méterre megnövő jóval termetesebb fa, fiatal korában igen szép kúpos formájú. Ez a faj párásabb, hűvösebb klímát igényel, erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben érzi jól magát. Városokban gyakori a harmadik hársfa faj, az ezüsthárs, amely jó szárazságtűrésével tűnik ki, teának viszont nem alkalmas. Ennek levelei fonákukon ezüstösen molyhosak, és nincsenek szőrcsomói az érzugokban. A fajok között a virágzási időben is van eltérés. A legkorábban június elején a nagylevelű hárs, majd 2 hét múlva a kislevelű hárs, legvégül júliusban az ezüsthárs virágzik. A leszedett virágokat padláson szárítsuk meg. A virágzatból a gyógyteát forrázással készítsük, majd 10 percnyi állás után mézzel ízesítve forrón fogyasszuk el. Élvezeti teaként is sokan szeretik.

Hársvirág szörp készítése:
Egy 5 literes üveget megtöltünk alaposan megmosott hársvirággal. Rászeletelünk 2 nagy citromot. Ráöntünk 2 kg kristálycukrot, és 3 liter előzőleg felforralt, lehűtött vizet. Beleteszünk 1 kávéskanál citromsavat, és 1 kávéskanál borkősavat. Szalvétával kötjük le, hogy szellőzni tudjon. 3 napig érleljük, közben naponta 4-5 alkalommal megkeverjük. Amennyiben hosszú hónapokra szeretnénk majd eltenni, utolsó nap keverjünk bele 1 mokkáskanál nátrium-benzoát-ot. A 3. nap után leszűrjük, üvegekbe töltjük, és ledugaszoljuk.
Ebből a mennyiségből, körülbelül 3,5 liter szörp lesz.
Amennyiben szép sárga színt szeretnénk neki adni:
A karamellszínt úgy kell csinálni, hogy vagy 30 deka cukrot barnára karamellizálsz, majd ráöntesz három deci hideg vizet. Felforralod. (csomó mentes lesz) Kihűlés után közé kevered a sötétbarna lét. Semmi ízt nem ad, csupán színezi... Utólag is meg lehet csinálni.

 

Curryfű (Helichrysum italicum)
Örökzöld, nem téltűrő félcserje.

Alacsony, bokros növésű. Levelei keskenyek, ezüstös zöldek. Enyhe curry szagot árasztanak. Fűszerként használható. Virágai nyár végén nyílnak. Az apró sárga szalmavirágok, melyeknek szintén curry illatuk van. Az apró ágakat főzik az ételbe, levesekbe, pörköltekbe, rizsbe, zöldségekbe és más ételekbe. Levelei savanyúságok, tojásos és csirkés ételek ízesítésére alkalmas. Egy csokrocska curryfű a kamrába és a szekrénybe, a molyok máris elmenekülnek.
 

Gyömbér

A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó trópusi egyszikű, évelő növény. Eredetileg a trópusi Ázsia esőerdőinek növénye. Üvegházban nálunk is termeszthető.

Hogyan gyűjtsük?

Miután a rómaiak felfedezték szerelmi hatóerejét, boraikat fűszerezték vele. Angliában és Amerikában gyomornyugtató italokat és sört készítettek belőle.
  Az illat- és likőripar is szívesen alkalmazza.
  A gyömbért már a Kr.e. 3000 körüli első kínai nagy füvészkönyv, a Pen Cao Csing fontos gyógyszerként említi.
  Az indiaiak az ókorban testet és lelket tisztító szernek tartották, így vallásos ünnepeik előtt gyömbért ettek, mert úgy gondolták, hogy így leheletük isteneik számára kellemes lesz.

Gyógyászati célra a növény gyökerét használják, mely ujjasan elágazó, 8-10 cm hosszú, 1,5-2 cm széles, belül sárgásszürke színű, aromás illatú, csípősen kesernyés ízű. Megvásárolható nyersen és őrölve is.

Mi van benne?

Jellegzetes ízét és illatát az illóolaj (bizabolén), a gingerolok és a shogaolok adják. (A gingerol átalakulhat shogaollá, zingeronná és paradollá.) Ez az illóolaj a gyökérben termelődik, rendkívül kellemes illatú, és a növény ennek köszönheti jellegzetes, édeskés ízét is. A hatóanyagok koncentrációja közvetlenül a héj alatt a legmagasabb, ezért ha gyökér formában fogyasztjuk, csak nagyon vékonyan hámozzuk, de az is elég, ha a gyökeret csupán erősen megmossuk, és kicsit megdörzsöljük.

Mire jó?

Csak a népi gyógyászatban használják betegségek kezelésére, elsősorban fűszernövény.

A gyömbér hányáscsillapító tulajdonságának farmakológiai háttere nem teljesen tisztázott, de a görcsoldó, szélhajtó tulajdonságainak köszönhetően valószínűleg közvetlen hatással rendelkezik a gyomor-bélrendszerre. A növény hatása gyökerének illóolajában rejlik, mely csökkenti a nyálkahártyák irritációját. Gyulladáscsökkentő hatású, melyet ki lehet használni megfázás és hörghurut esetén. Köztudottan jó emésztési zavarok enyhítésére (enyhe gyomorrontás, puffadás), de émelygésnél, hányingernél is segítségünkre lehet a gyömbér. Jó emésztésserkentő és étvágyjavító hatású.

Egyes hagyományok szerint a gyömbér javítja a memóriát - a kínai tengerészek évezredek óta gyömbért rágcsálnak tengeribetegség ellen -, de nem hat a központi idegrendszerre, ezért nem okoz mellékhatásként fáradtságot, álmosságot. Így azok is alkalmazhatják, akik nagy odafigyelést és jó koncentrációs képességet igénylő tevékenységet végeznek (gépkocsivezetés).

Utazási betegségeket, rossz emésztéssel kapcsolatos tüneteket is gyógyítanak vele. Növeli az immunrendszer fertőzésekkel szembeni ellenálló-képességét.

Hogyan használjuk?

Gyömbérsör
Olaj: Fájdalmas ízületnél külsőleg alkalmazzuk. Néhány cseppet keverjünk össze 15 ml semleges olajjal, majd ezzel a keverékkel masszírozzuk be a fájó, sajgó testrészeket. Izomfájdalmak esetén is alkalmazható.

Tea: Hámozzunk meg egy hüvelykujjnyi gyömbérgyökeret, vágjuk össze apróra, és főzzük 0,5 liter vízben félórán át, majd szűrjük le. Mézzel édesíthető. Naponta háromszor fogyasszuk, de friss gyömbérgyökér-törzset is rágcsálhatunk.

Por: Emésztési panaszok esetén ebben a formában is alkalmazhatjuk.

Fűszerként: Az indiai és kínai konyha régóta alkalmazza húsok, nehezen emészthető ételek ízesítésére. Hazánkban pecsenyéket, zsíros ételeket, nehéz főzelékféléket (bab, lencse) fűszereznek vele, de ízesíthetünk süteményeket, édességeket, szószokat is vele. A gyömbér fokozza az emésztőnedvek termelődését, így segít a nehéz, zsíros ételek emésztésében, s mérsékli a bélgázok képződését.

Citromos-mézes gyömbértea: 25 g friss gyömbérgyökeret 5 dl vízben felforralunk, majd lassú tűzön 20 percig főzzük. Ha már nem túl forró (mintegy 60-65 C-ra hűlt), mézet és citromlevet adunk hozzá.

Jó tudni!

Véralvadásgátló gyógyszereket szedő betegek a gyömbér használata előtt konzultáljanak kezelőorvosukkal.

Hosszabb ideig vagy nagyobb mennyiségben csak az orvos beleegyezésével alkalmazzuk!

A várandós állapotra jellemző, reggeli rosszulléteket nem enyhíti.

Használata előtt a kemoterápiás kezelés alatt álló betegek mindig kérjék ki kezelőorvosaik véleményét, és soha ne alkalmazzák éhgyomorra, mivel a gyomornyálkahártya-irritációt válthat ki.

Illóolaja gyorsítja a sebek és zúzódások gyógyulását, a kínai orvosok szerint jó fogfájás, malária, hidegrázás, orrdugulás, orr- és homloküreg-gyulladás, hasmenés, vérhas, köhögés ellen is.
Az illatszeriparban is igen kedvelt a gyömbér illóolaj, mivel nagyon szép élénkzöld színe, pikáns, fűszeres illata van. Általában férfiparfümök adalékanyaga. Ritkán használják a bőrápolótermékekbe, mert az érzékeny bőrt izgatja, de mivel nagyon jó vérbőségfokozó, segíthet a naracsbőr és a visszértágulatok kezelésében.
Melegítő hatása miatt felhevíti a melankólikus, hűvös, szomorú természetet. Nagyon jó memóriajavító, kiélesíti az érzékeket. Támogatja a fáradt szervezetet, segít idegkimerültség esetén. Növeli a szexuális vágyat. A szenegáli nők apróra tört gyömbérgyökérből övet szőnek férjeiknek a csökkent szexuális vágy újraélesztésére.
 

Aromalámpában párologtatva négy csepp gyömbér és egy csepp fahéj meghűléses megbetegedéskor ajánlott, ez jó fejfájás ellen, és megelőzés végett is hasznos. A gyömbéres aromafürdő és masszázsolaj javítja a vérkeringést, melegít, ezért reumás panaszok és izomfájdalom esetén alkalmazható. Fürdő készítésénél három cseppet kell egy kiskanál mézben feloldani, majd a fürdővízhez adni. A masszázsolaj elkészítése: három-négy csepp szükséges egy evőkanál mandulaolajban elkeverve.
 

Gyömbéritalt is készíthetünk, ha gyömbért (lehet szárított is) teszünk a mézes, citromos limonádéba. Összefoglalva a gyömbérolaj csökkenti az emésztési gondokat, az émelygést, kitűnő étvágyjavító, elősegíti a bélmozgást, ezáltal a bélgázok távozását. Segít szembeszállni a fertőzésekkel, vagy leküzdeni azokat. Az egyik legjobb fájdalomcsillapító (menstruáció, izom), ezért reuma esetén is jó hatású. Vérbőségfokozó, növeli a szexuális vágyat.
Ellenjavallat: az érzékeny bőrűeknek árthat, vesebántalmak esetén nem ajánlott.
 

Ginszeng (Panax ginseng)

Az ázsiai ginszeng gyökere a kínai orvoslás 5000 esztendejében fontos szerepet játszott. Szerintük javítja az ellenállóképességet, felkelti a nemi vágyat, fokozza az agyműködést, elraktározza a chit, azaz az életerőt és javítja a vérkeringést. Amerikai kutatások feltárták, hogy a ginszeng jelentősen növeli a spermaszámot és a tesztoszteron szintet a terméketlen férfiak esetében. A nők vágyát is fokozza, és megakadályozza a klimax során a vagina falának elvékonyodását. Sokféle ginszeng termék kapható: tea, por, tinktúra, kapszula. A ginszenggel dúsított ételek hatóanyag-tartalma azonban nagyon csekély, legkevesebb napi 200 mg hatóanyag fogyasztása vezethet sikerre.

A kínaiak alakja miatt „jensen-nek”, vagyis „embergyökérnek” is hívják. Felfogásuk szerint a növény megvilágosítja a tudatot, javítja az emlékezőképességet, fokozza a kreativitást, vagyis teljesebbé teszi az életet.
Hatóanyagai: ginszenoidok, szaponinok
Hatásai:
- Regenerál: kiváló sejtmegújító, roboráló hatású. Késlelteti a fáradtságérzetet, javítja a vitalitást
- Adaptogén: javítja a stressztűrő képességet, és fokozza a szellemi és fizikai teljesítőképességet, segít a testi-lelki levertség leküzdésében
- Immunstimuláló: fokozza a szervezet ellenálló képességét, javítja a fertőzésekkel szembeni védelmet. Kitűnően alkalmazható a legyengült vagy lábadozó betegek erejének helyreállítására. Gátolja a daganatsejtek szaporodását
- Érvédő: csökkenti a vérzsírokat és a vércukrot
- Izomtonizáló: javítja az izmok működését, ezért szed sok testépítő és hosszútávfutó ginszenggyökeret
- Hangulatjavító: a „boldogsághormon” termelését is fokozza.
- Afrodiziákum: javítja a férfi nemi erőt is, fokozza a libidót.
Fontos! Koffeintartalmú élelmiszerrel való együttes fogyasztása csökkentheti hatását, illetve mellékhatásokat idézhet elő.
 

Fehér fagyöngy (Visci stipes)

A fagyöngy a fakínfélék családjába tartozik, népi elnevezése még a gyimbor, enyvbogyó, lép, gyöngyös madárlép. Közismerten parazita növény, amely különféle fákon telepszik meg. Vallási hiedelmek és népszokások is kapcsolódnak hozzá, a természetgyógyászok sokáig vitatkoztak arról, hogy az európai és az amerikai fehér fagyöngyellenkező hatású, az-tán egyre jobban bebizonyosodott, hogy hatása attól függ, hogy milyen fajta fán nőtt. Eszerint ajánlották epilepszia, tífusz, izomgyengeség, ízületi gyulladás kezelésére.
A legértékesebb az a hatóanyag, amit az almafáról gyűjtenek, aztán csökkenő sorrendben következik a körtefáról, jegenyefáról, nyírfáról, kőrisfáról gyűjtött fagyöngy. A juharfáról, hársfáról, dió-fáról, fűzfáról és nyárfáról gyűjtött fagyöngy mérgezőbb hatású. Mivel a fagyöngy az ég és a föld között terem, a régiek különleges szerepet tulajdonítottak neki. Például a germán törzseknél istentiszteletkor csak aranysarlóval vághatták le a fagyöngyöt.

Egy másik mondás szerint ha egy fiú fagyöngy alatt csókol meg egy lányt, akkor az biztosan beleszeret, és akár házasság is lehet belőle. Gyógyászati felhasználáshoz a leveleket és a fiatal hajtásokat gyűjtik, amik nem lehetnek vastagabbak egy ceruzánál, és bogyók nem kerülhetnek a gyűjtésbe, mert azok mérgező hatásúak.

 Évelő, fás, félélősködő növény, amely különböző fák ágain gömbölyű, 60-100 cm átmérőjű bokrokban nő. A termés fehér vagy sárga bogyó, belül egyetlen lapos, enyves maggal. Bogyóiból, ágaiból, sárgászöld leveleiből egy nehezen úgynevezett madárenyvragasztó készül. Ez a légypapír. Általában két-három álbogyó nő egymás mellett, amik télen érnek be, és a madarak fogyasztják, terjesztik. Februártól, márciustól főleg nyárfán, almafán élősködik, nagyon ritkán tölgyfán vagy fenyőfán.

A fakín, vagy sárga fagyöngy hasonló életmódot folytató, fán lakó rokonnövény, és abban különbözik a fehértől, hogy lombhullató, levelei sötétzöldek, ágai szürkék, majdnem feketék, álbogyói sárga színűek, és főleg tölgyfákon él. Gyógyászati felhasználásra kizárólag a fehér fagyöngyhajtást használják, amit ősszel vagy télen gyűjtenek be, amikor a fák lehullajtják lombjukat, és így a fagyöngy könnyebben észrevehető. Mivel a növény erős hatású peptidet, viszkotoxint tartalmaz, (ez fehérjenemű, és tizenhét aminosavból tevődik össze).

A teát nem főzéssel készítjük - mert attól tönkremegy az értékes hatóanyag -, hanem hat-nyolcórás hideg áztatással. A növény hatóanyaga váltakozó, és függ a gazdanövénytől, de általában tartalmaz még flavonoidokat, kávésav és fenilpropán-lignán származékokat, hisztamint, gyantás alkoholokat, szaponinokat, valamint különböző aminokat.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy kivonata csökkenti a daganatok növekedését, így egyre több fagyöngy alapú homeopátiás gyógyszer, injekció készül a daganatok és rákos betegségek kezelésére. Ezek hatása elsősorban az immunrendszer erősítésén alapszik, ami a lektinek hatása, de a viszkoproteinek is gátolják a rákos sejtek szaporodását. Itt (is) össze kéne dolgoznia a hagyományos orvoslásnak és a természetgyógyászatnak. A sebész kiveszi a rákos daganatot, a fitoterápia a fehér fagyöngyöt nyújtja, ami segít a műtétből minél előbb felépülni.

Vérnyomáscsökkentő, és egyúttal vérnyomásemelő hatása is van, bár vérnyomáscsökkentő hatása jobban érvényesül, az alacsony vérnyomást inkább a klimaxnál tudja normalizálni,

Csökkenti a szívpanaszokat is. Érelmeszesedésgátló, nyugtatja a szívet, de ivókúráknál inkább más gyógynövényekkel együtt használjuk, mert igen erős a hatása, és így a kombinációknál kisebb az adagolás. Erősíti az immunrendszert, főleg akkor, amikor valaki túl gyakran szenved felsőlégúti megbetegedésben, gyakran van aftája, szájszéli herpesze, ami az immunrendszer aktivitásának csökkenését, vagy teljes leállását jelzi.

A tea elkészítése: mivel erős hatású gyógynövény, ismertetni kell a gyógyszerkönyv által előírt napi mennyiséget. Az egyszeri adag egy gramm, az egynapi összadag öt gramm. Egy kávéskanálnyi mennyiséget két dl vízben áztatunk hat-nyolc órán keresztül, és naponta két-háromszor iszunk két dl-t. Gyermekeknél tilos(!) alkalmazni, és az adagok túllépése károsítja a májat, túlstimulálja az immunrendszert, allergizál.

A mérgezés tünetei: kóma és görcsös rángatózás.
A fagyöngy a karácsony jelképe az angoloknál, a szeretet szimbolikus növénye, mely alatt a családtagok, elfelejtkezve egy hosszú és küzdelmes esztendő gondjairól, megenyhülve az ünnep meghitt hangulatában, megcsókolják egymást. Csodálatos, mélyértelmű szertartás ez; azt hirdeti talán, hogy a szeretet él és virul akkor is, amikor semmi egyebünk nem maradt már, mint a fagyöngy, amely az egyetlen élő zöld a téli erdőn. És hirdeti talán azt is, hogy a szeretet áldozatot követel, lemondást sokszor önmagunkról; virág, melyet önnön vérével táplál a szív, mint tölgy a fagyöngyöt.

 Forrás: Pogány Frida, Megjelent a Manifesztum 25. számában.