Koriandertermés (Coriandrifructus)
A hatóanyagot a koriander, az ernyősök családjába tartozó növény érett, szárított termése szolgáltatja. Népies neve a beléndfű, cigánypetrezselyem, koriandrom, zergefű, kínai fodrospetrezselyem.
Tartalomanyaga: főleg illóolaj (0,4-1%), melynek főkomponense a D-linalool (60-70%), alfa-pinén, limonén. Ezenkívül kumarinok, fehérjék, zsíros olajok, cukrok, C vitamin.
Egynyári növény, nem válogatós, igénytelen talajban is bő a termése, kis munkaigényű.
Növekedése alatt a hatvan, hetven centimétert is elérheti, általában augusztus, szeptember környékén aratják. Már ősidők óta használt fűszernövény, melyet a Biblia és a körülbelül ötezer évvel ezelőtti "Ebers"-féle papirusztekercsek is megemlítenek. A Közel-Keletről származik, de manapság már hazánkban is termesztik. Az egész világon közkedvelt fűszer, melyet káposztafélék, szószok, uborka és paprika eltevésénél is használnak.
Puffadásgátló, szélhajtó, emésztést elősegítő, valamint vértisztító teakeverékek alkotórésze. Fokozza a gyomornedv-elválasztást, ezzel étvágyat csinál, és puffadás esetén enyhe görcsoldó hatása is ismert. Igen értékes a koriander illóolaja, melyet vízgőzös lepárlással nyernek, miáltal fölpattannak az apró magvak, és kinyerik a növény színtelen, vagy halványsárga, friss, édeskés illatú olaját. A levélből is nyerhető illóolaj, bár illata enyhébb, hatása viszont erősebb.
Az óegyiptomiak már háromezer éve foglalkoznak a koriander termesztésével, és a boldogság fűszerének tartották, mert szerelmi serkentőnek is bevált. Az elhunyt fáraók mellé is elhelyezték, hogyha szükség lenne rá a túlvilágon, ne legyen hiány belőle. A rómaiak és a görögök boruk ízesítésére használták, a kínaiak halhatatlanságot elősegítő erőt tulajdonítottak neki, a zsidók a húsvéti szertartáson alkalmazták. Állítólag lényeges alkotóeleme volt a szerelmi bájitaloknak.
Az indiaiak gyakran alkalmazták a szülés megkönnyítésére, valamint, ha valakit bélgörcs, székrekedés kínzott. A nők szintén gyakran használták, mert úgy hitték, hogy a koriander által könnyebben megfogannak. Angliában kandiscukorral bevont koriandermagot rágcsáltak étkezés után, hogy csökkentsék a puffadást. Likőröket is ízesítettek vele, valamint pipadohányokat is. A legtöbb fűszerhez hasonlóan a koriander is kedvezően hat az emésztésre, emésztést elősegítő hatása jól ismert, segít a hasmenésnél, székrekedésnél, puffadásnál, hányingernél. Megszüntetheti a kóros étvágytalanságot, a keleti orvosok pedig vérhas esetén gyógyítottak vele. Ha étkezés után rágcsálunk koriandermagot, az megállíthatja a csuklást.
Vérkeringést serkentő hatása kiváló, ezért előszeretettel alkalmazzák köszvénynél, reumánál, fájó ízületeknél. Nagyon jó görcsoldó hatása van, ezért segít a légzés szabályozásában és a fájdalomcsillapításnál. Remek méregtelenítő, segít eltávozni a lerakódott méreganyagoknak. Serkenti az egész test működését, növeli az alacsony energiaszintet. Európai orvosok gyakran kezelik vele a migrének egyes fajtáit, és mivel ösztönzi a mirigyrendszer működését, ezáltal az ösztrogéntermelést, nőknél segíthet a menstruáció rendszerességében, valamint a klimax idején csökkenti a kellemetlen fizikai tüneteket.
Használják szépségápolásban, mivel fokozza a vérkeringést, jó hatású az anyagcsere miatti bőrproblémák, és a narancsbőr kezelésénél. Serkenti a központi idegrendszert úgy, hogy közben ellazítja és lecsendesíti az érzelmeket, elmulasztja a szorongást, a feszültséget. Segít nagy traumáknál, megrázkódtatásnál. Kiegyensúlyozza a női hormonháztartást, jó hatással van az impotenciára.
Összefoglalva tehát: a koriander enyhíti a fájdalmakat, az izomgörcsöket, az ízületi gyulladásokat. Serkenti az emésztést, a központi idegrendszer működését, étvágyjavító, puffadásgátló, szélhajtó. Vérkeringés-fokozó, és segít rendezni a havi menstruációt is. Éppen ezért várandós kismamáknál tilos alkalmazni a korianderolajat!!! Túlérzékenységnél allergiás reakciót válthat ki a bőrön.
A magot tea formájában alkalmazzák, két teáskanálnyi mennyiséget fél-egy dl forrásban lévő vízzel öntsünk le, tíz-tizenöt percig áztassuk, szűrjük, majd melegen háromszor egy csészével, édesítés nélkül, az étkezések között fogyasszuk.
Forrás részben: Pogány Frida Megjelent a Manifesztum 13. számában.
