Rukkola ( borsmustár)

Az olasz konyha nélkülözhetetlen összetevője a ruccola.

Latin neve Eruca sativa. Egyetlen ismert rokona a vad borsmustár az Eruca silvatica. A ruccola íze erőteljes, szerintem először fogyasztva kissé a gumira emlékeztető. Legtöbbször salátákban használják, de fontos alkotóeleme sajtoknak, pizzáknak, és túrófajtáknal is. A ruccolának a leveleit használják gyógynövényként: vértisztító, tonizáló, étvágyjavító hatásúak.

Kétéves, de fagyérzékeny aprócska növény. Gyorsan nő, a termőhellyel nincsenek különösebb igényei, bár a homokos, meszes, enyhén száraz talajt kedveli legjobban. Szereti a napos, meleg helyeket.

A Földközi-tenger országaiban őshonos fűszernövény. Az antik korban nemcsak, mint gyógy- és fűszernövényt tartották számon, hanem, mint titkos ajzószert. A magyar nyelvben még nem annyira honosodott meg, melyet mi sem mutat jobban, mint hogy a helyesírása még nem egységes. Többféle írásmóddal is találkozhatunk: rucola, rukkola, rukola, ruccola. A napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő rucola sikerrel képviseli magát a magyar háziasszonyok konyhájában, változatosságot garantálva a saláták világában.

Konyhai felhasználását illetően a legkedveltebb salátákban; már néhány rukkolalevél egészen új ízt adhat egy már megszokott salátának. Karakteresebbé tehetünk vele pizzákat, rizottókat, leveseket is. Sokan szendvicseket is díszítenek vele. Markáns íze miatt az első próbálkozáskor csupán csak kis mennyiségben javallt - hirtelen túlzásba vitt felhasználása örökre kedvünk szegheti.